Mely mentális zavarok a leggyakoribbak Magyarországon?

Az EU–OECD korábbi országprofiljában használt modellbecslés a szorongásos és a depressziós zavarok arányát egyaránt körülbelül 4%-ra tette. Ez nem azt jelenti, hogy minden évben pontosan ugyanennyi diagnózis születik, és azt sem, hogy csak ennyi ember tapasztal szorongást vagy lehangoltságot.

Ugyanez a becslés az alkohol- és droghasználattal összefüggő zavarokat körülbelül 3%-ra, az összes mentális zavart együtt mintegy 14%-ra tette. Az egyes kategóriák átfedhetnek: valakinek egyszerre lehet például depressziója és szerhasználati zavara, ezért az arányok nem egyszerűen összeadhatók.

Fontos különbségMás a diagnosztizált betegség, és más az időszakosan tapasztalt tünet — a kettőt nem szabad összekeverni.

A KSH 2019-es egészségfelmérésében körülbelül minden ötödik válaszadó jelzett legalább enyhe depressziós tünetet, miközben mérsékelten súlyos vagy súlyos tüneteket 1,5% jelzett. A kérdőív egy adott időszak tapasztalatát méri; nem helyettesíti az orvosi vagy pszichológiai diagnózist.

Egy vizsga, veszteség vagy munkahelyi konfliktus után természetes lehet az átmeneti szorongás és lehangoltság. Akkor érdemes segítséget kérni, ha az állapot tartós, egyre erősebb, visszatérően ellehetetleníti az alvást, a tanulást, a munkát vagy a kapcsolatokat, illetve ha önkárosító gondolat jelenik meg. Nem szükséges megvárni, amíg a helyzet súlyossá válik.

Szorongásos zavarok: tartós és nehezen irányítható aggodalom, pánikroham, szociális szorongás, fóbiák vagy állandó testi feszültség formájában jelenhetnek meg.

Depressziós zavarok: hosszabb ideig fennálló lehangoltság, érdeklődés- és örömvesztés, energiahiány, alvási vagy étkezési változások, reménytelenség jellemezheti.

Alkoholfüggőség és más szerhasználati zavarok: ezeket is mentális és viselkedési zavarok közé sorolják, nem egyszerűen „rossz szokások”.

Más állapotok — például bipoláris zavar, pszichotikus zavarok, evészavarok, kényszerbetegség vagy poszttraumás stressz — ritkábbak lehetnek a teljes népességben, de az érintett ember életét súlyosan befolyásolhatják. A gyakoriság nem azonos a jelentőséggel.

A leghatékonyabb módszerek egyike a kognitív viselkedésterápia, vagyis a CBT. Ebben az ember megtanulja felismerni a szorongást fenntartó gondolatokat, testi reakciókat és elkerülő viselkedéseket, majd fokozatosan másképp reagálni rájuk. Pániknál és fóbiáknál ehhez gyakran fokozatos, biztonságos szembenézés is társul az elkerült helyzetekkel.

Enyhébb esetekben sokat segíthet:

• rendszeres mozgás;
• relaxáció vagy autogén tréning;
• légzőgyakorlatok;
• rendezettebb alvás;
• a koffein és energiaitalok csökkentése;
• az alkohol és más szerek kerülése;
• mindfulness és stresszkezelés.

Ezek önmagukban nem mindig elegendők egy szorongásos zavar kezelésére, de jól kiegészíthetik a terápiát.

Közepes vagy súlyos szorongásnál pszichiáter antidepresszánst is javasolhat. Ezeket nemcsak depresszióra, hanem több szorongásos zavarra is használják. A gyorsan ható nyugtatók csak rövid távú megoldások lehetnek, mert rendszeres használat mellett függőség alakulhat ki.

Enyhébb depressziónál általában pszichológiai kezelés az első választás. Hatásos módszer lehet:

• a kognitív viselkedésterápia;
• a viselkedésaktiváció;
• az interperszonális terápia;
• a problémamegoldó terápia.

A viselkedésaktiváció lényege, hogy az ember kis lépésekben visszaépíti azokat a tevékenységeket, kapcsolatokat és napi feladatokat, amelyekből a depresszió fokozatosan kiszorította. Nem kell megvárni, hogy előbb megjöjjön a motiváció: sokszor maga a cselekvés kezdi lassan visszahozni az energiát és az érdeklődést.

Közepes vagy súlyos depressziónál gyakran a pszichoterápia és az antidepresszáns gyógyszer kombinációja adja a legjobb eredményt. A gyógyszer kiválasztása egyéni, és előfordulhat, hogy több próbálkozás szükséges a megfelelő készítmény megtalálásához. A hatás jellemzően nem azonnal, hanem hetek alatt alakul ki, ezért rendszeres orvosi kontroll szükséges.

Az antidepresszánst nem szabad saját döntésből elkezdeni, adagolását megváltoztatni vagy hirtelen abbahagyni. Erről mindig a kezelőorvossal kell egyeztetni.

A kezelés mellett fontos lehet:

• megtartani egy egyszerű napi rutint;
• rendszeresen enni és aludni;
• minden nap legalább röviden kimozdulni;
• kapcsolatban maradni legalább egy megbízható emberrel;
• a nagy feladatokat nagyon kis lépésekre bontani;
• kerülni az alkohollal vagy más szerekkel történő önkezelést.

Depressziónál például a „menj el öt percre sétálni” reálisabb cél lehet, mint az, hogy „szedd össze magad és változtasd meg az egész életed”.

Első lépés lehet a háziorvos, egy pszichológus vagy a területileg illetékes pszichiátriai gondozó. A háziorvos testi okokat is ellenőrizhet, és továbbirányíthat; a pszichológus állapotfelmérést és pszichológiai kezelést végezhet; gyógyszert orvos, jellemzően pszichiáter rendelhet. A megfelelő út a tünetek súlyosságától, időtartamától és a helyi ellátás elérhetőségétől függ.

• Írd le, mióta tartanak a tünetek, és miben akadályoznak.
• Jegyezd fel az alvás, az étvágy, a szerhasználat és a gyógyszerek változásait.
• Ha az első szakemberrel nem alakul ki működő kapcsolat, kérj másik véleményt — ez nem a kezelés feladása.
• A javulást hetek és hónapok alakulásában érdemes nézni, nem egyetlen jó vagy rossz nap alapján.

A 116-123 lelki elsősegély Magyarországról ingyenesen, a nap 24 órájában hívható. A 24 év alatti fiatalok a Kék Vonal 116-111 számát anonim módon és ingyenesen érhetik el. Ezek a vonalak az azonnali emberi támaszt adják; közvetlen életveszélynél a 112 az első lépés.